Az Odeon után egy casting ügynökségnél kezdtem el dolgozni, az első munkám a De Troon című holland minisorozat statiszta castingja volt. Ebben konkrétan mindössze háromnapnyi melóm volt és utána jött is egy másik film castingja, aztán ez így is maradt négy évig. Eleinte a produkciók statisztáit kellett válogatnom, aztán feljebb léptem. Az első színész-castingom a Társas játék sorozat volt, ahol be kellett segíteni a casting direktornak. Mátrixokat kellett készítenünk, vagyis voltak opciók minden főbb szerepre. Simon Kornél szinte már a legelejétől biztos volt, a női főszereplő, Martinovics Dorina viszont csak az utolsó pillanatban lett meg, ezért az összes castingot úgy kellett csinálni, hogy Kornél is ott legyen.  Amikor Ő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott bejönni, akkor a castingokon én voltam a behívott színésznő partnere. Közel 30 színésznőt castingoltunk erre a szerepre.

Hogyan zajlik egy ilyen előválogatás? Mindenki dobálja be a neveket?

Minden casting cégnek van egy adatbázisa, és nyilván megvan a rendező részéről is egy viszonylag konkrét elképzelés, hogy milyen színészt vagy színésznőt szeretne, de ugye egyetlen adatbázis sem fedheti le a teljes magyarországi színészpalettát, ezért egy ilyen esetben a rendező, a casting direktor, a casting ügynökség és persze te magad is elkezdhetsz agyalni, kik jöhetnek még szóba. Ilyenkor jön a bedobálás, aztán felhívjuk és megnézzük a potenciális jelölteket. Ebben az esetben még arra is volt példa, hogy hazahívtunk próbafelvételre egy Németországban élő magyar színésznőt, mert nem volt elég az elküldött videója. Később A holló (2012) című külföldi filmben is besegítettem a magyar casting direktornak. Ezek főleg epizodista, vagy úgynevezett „small part” szerepek voltak, mert pl. hiába mondjuk mi, hogy az adott színész képes nagyobb feladatra és mondjuk a nyelvtudása, akcentusa is megfelelő, valamiért nem bíznak a magyar színészekben.

Miért váltottál casting-vonalról?

Több mint 4 évet dolgoztam ugyanannál a casting ügynökségénél és ezidő alatt több mint 15 film szereplőit és statisztáit castingoltam. Sok is volt, elegem is lett. Lehetett volna az a célom, hogy casting direktor legyek, de ez nem különösebben mozgatott. A filmezés viszont igen, ezért miután onnan eljöttem, megpróbáltam egy másik irányból felépíteni magam.

Csak annyit tudtál, hogy filmezni akarsz, vagy egyértelmű volt a rendező-asszisztensi vonal?

Annyit tudtam magamról, hogy a kvalitásaimból kiindulva ez áll hozzám legközelebb. A crowd marshall, aki a statisztákkal van kint a forgatáson, bizonyos esetekben sokat van a díszletben, így akarva-akaratlanul rengeteg időt tölt el az asszisztensek mellett. Láttam a hierarchiát, hogy hogyan épül fel egy asszisztens csapat és kinek mi a dolga. Nekem abból a szempontból szerencsém volt, hogy miközben bizonyos helyzetekben be kellett segítni az asszisztenciának, megtanultam és átláttam, melyik asszisztensnek mi a feladata díszletben és díszleten kívül is. Mivel velük volt a legtöbb kapcsolatom, így egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba tudok legkönnyebben és legmagabiztosabban elindulni.

Pontosan hogy áll fel egy asszisztensi csapat?

Az első asszisztens a mozgatórugója egy-egy forgatásnak. Őt veszi körül és segíti az előre meghatározottan felosztott feladatkörökkel a másod és harmad asszisztens. Alap esetben egy kisebb filmnél/ reklámnál elég 2 asszisztens, nagyobb filmeknél, nagyobb projekteknél pedig ez a csapat kiegészül további segítőkkel. Ilyen a másod-másod asszisztens (irodai másodasszisztens), a set P.A. (produkciós asszisztens, aki a hierarchiában a többi asszisztens alatt áll – K.Cs.), illetve trainee-k (abszolút pályakezdők, vagy a szakmát a munka mellett iskolában tanuló gyakornokok – K.Cs.). Fontos megjegyezni, hogy ahány project, annyi helyzet, amihez létszámban és feladatkörben folyamatosan idomul az asszisztens csapat.

Ki áll a hierarchiában az első asszisztens felett?

A gyártásvezető.

Miután elhagytad a casting céget, akkor asszisztensként újra végig kellett járnod a ranglétrát?

Tulajdonképpen nem, set P.A.-ként kezdtem, de azután másképp alakultak a dolgok. Legelőször egy másodasszisztens hívott fel azzal, hogy tudja, hogy már nem dolgozom az előző cégnél, és segítségre lenne szüksége a statisztáknál. Egy olyan forgatásról volt szó, ahol 150-200 statisztát kellett mozgatni. Itt nagy hasznát vettem az elmúlt évek tapasztalatainak.

Milyen gyorsan tudtál feljebb lépkedni ezután a hierarchiában?

Az első P.A. munkám után nagy-nagy szerencsével Tóth Judit „Hosszú” első asszisztens megadta nekem a bizalmat, hogy másodasszisztensként mellette folytathattam a munkát a Válótársak című sorozatban. Ezt követően pedig több közös munka következett, mivel kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni és az a bizonyos kémia megvolt, ami a filmezésben is elengedhetetlen a szorosan együtt dolgozó stábtagok között.  

Azóta is másodasszisztens vagy?

A filmek mellett reklámokba is elkezdtem dolgozni, és az utolsó fél évben már úgy hívtak fel, hogy első asszisztenst keresnek, vállalom-e. Így alakult úgy, hogy több reklámos projektben is elsőként dolgoztam. Az idei évem kihívása pedig a legutóbbi filmes projektem alatt állt elő, ugyanis az én drága első asszisztensemnek, Tóth Judit „Hosszú”-nak a forgatás tizenegynéhányadik napjától sajnos egy hétre önhibáján kívül, egészségügyi probléma miatt ki kellett hagynia a forgatást és gyakorlatilag ott maradtam egyedül erre a két pozícióra, egy harmad asszisztenssel és 2 trainee-vel. Tehát itt hirtelen első asszisztens is lettem.

Ezt most már creditként is megkapod majd?

Gondolom igen. Ezek után ugyanis még 50 napig első asszisztens maradtam a produkcióban. Hosszúnak, miután visszajött az egy hét kihagyás után, további regenerálódásra volt szüksége, így a forgatás végéig tulajdonképpen cseréltünk. Ő beült az irodába diszpót írni, illetve természetesen nála maradtak a gyártási tervvel kapcsolatos feladatok, melyeket egyeztettünk, én pedig a díszletben irányítottam elsőként. Ennek a produkciónak így két első asszisztense volt másod nélkül.

Kitől függ, hogy megkapod-e?

Ezt majd a gyártásvezetővel és a rendezővel kell lezongoráznom. Alapvetően ez nem egy nagy truváj. Ez csak a végefőcímnél érdekes, pénzben ez nem jelent különbséget, csak, mint referencia számít, hiszen így egy következő felkéréskor fontos lehet, hogy voltam már első asszisztens egy nagyobb munkában is, nem csak reklámokban.

Sokat számít ilyen szempontból ez? Nézik a potenciális munkaadók az imdb.com-ot például?

A magyar filmszakmában a hír gyorsabb, mint az imdb. Vannak persze olyan szituációk, amikor igenis számít, de leginkább a külföldi produkcióknál történhet meg az, hogy egyszerre az imdb-adatlapod és a CV-d alapján hívnak be interjúra. A magyar gyártásban készülő filmek, reklámok esetében inkább az a jellemző, hogy részlegenként összeszokott emberek dolgoznak együtt  és mindenki arra törekszik, hogy a már megszokott csapatával együtt tudjon elvállalni egy-egy munkát. Ez igaz minden departmentre – a gyártási csapatra, asszisztenciára éppúgy, mint a világosítókra.

A bérezés standard az asszisztencia esetében?

Mindig minden egyéni megállapodás kérdése, de vannak íratlan limitek. Az egyik oldalról, hogy mi alá nem megyünk, a másik oldalról pedig, hogy mi fölé. Ezen belül szerződhetsz fix összegre vagy napidíjra is. Érdemesebb napidíjban megállapodni. A legutóbbi produkció  például 56 napos forgatásnak indult, de 63 nap lett a vége, ami azért nem mindegy.

A sorozatos és a játékfilmes fizetések között van különbség?

Igazából nem a sorozatok és játékfilmek fizetése között van különbség, hanem produkciók között. Attól függ, hogy mennyi pénzből készül egy-egy projekt, az alapjaiban meghatározza azt a sávot, amiben én meg tudok állapodni. Minden munka elején van egy ártárgyalás, általában a gyártásvezetővel. Ez vagy sikerül és meg tudunk egyezni, vagy nem.

Normál esetben úgy jönnek az újabb munkák, hogy része vagy egy asszisztensi csapatnak valamilyen titulusban, és a feletted álló visz magával?

Alapvetően igen, de nagyban függ egy-egy csapat összeállítása attól, hogy ki-mikor ér rá. Jelenleg nagyon sok produkció fut Magyarországon, mely rengeteg asszisztenst igényel, így nem minden esetben tud megvalósulni az összeszokott csapat felállítása. A másik helyzet, amivel sokan találkozunk, hogy egyszerre két projekt lóg a levegőben, és dönteni kell, melyikben kezd el dolgozni az ember. Ilyenkor mindig fájó, hogy az egyiket vissza kell utasítani, ez történt velem is tavasszal. Két évadot leforgattam a Válótársakból ugyanazzal a rendezővel, de amikor jött a hír, hogy lesz harmadik évad, ellenben mások rendezik, sajnos le kellett mondanom egy új sorozat miatt. Ez esetben a csavar az volt, hogy a Válótársak rendezője új projektbe kezdett, s szeretett volna ugyanazzal az asszisztens csapattal dolgozni tovább. Ebből is látszik, hogy adott esetben nem csak az asszisztens ragaszkodik a csapatához, de sokszor rendező is az asszisztenshez.

Gyakori, hogy a rendező visz magával tovább a következő projektre?

Nagyon sok rendező érthető módon ragaszkodik az első asszisztenséhez, hiszen köztük is kiemelten fontos a jól működő, kialakult kémia.

A rendezővel csak az első asszisztens kommunikál?

Nem. Az előkészítés alatt a rendező a teljes gyártási csapattal és az összes részlegvezetővel kommunikál, illetve az első és másod asszisztenssel is. A forgatás alatt ez annyiban változik, hogy mivel az előkészítési időszak alatt letisztulnak az igények, mindenki tudja mi a feladata, innentől kezdve a forgatáson már valóban alap esetben az első asszisztensnek jelzi azt, ha bármi olyan helyzet van, amit egy-egy részlegnek kell megoldania a felvételre. Persze ez is rendező függő, van olyan, aki szereti irányítani a stábtagokat forgatás alatt, és van olyan, aki ilyenkor inkább alkot és csak az asszisztenseivel kommunikál.

Említetted, hogy azért indultál ebbe az irányba, mert felmérted, hogy itt számítasz jónak a kvalitásaiddal. Nagyon más kvalitások kellenek például a gyártásvezetéshez, és ahhoz, amit ti első asszisztensként csináltok?

Nem feltétlenül kvalitásbeli különbségnek nevezném, de természetesen teljesen más a kettő. Míg a gyártásvezető kezében tartja pénzügyileg a teljes filmet, valamint az összes részlegről pontosan tudnia kell, hogy milyen munkafázisnál tart, illetve mi következik. Ezzel szemben a rendezőasszisztens nem felel pénzzel kapcsolatos dolgokért, viszont az az ő felelőssége is, hogy a részlegek tartsák magukat a megbeszéltekhez, melyek anyagi vonzatai is el lettek fogadva. Így amennyiben a már költségvetettek felett felmerül valami új igény, azt például a gyártásvezető felé azonnal jelzi az asszisztencia. Tehát igazából azon felül, hogy pénzzel kapcsolatban a gyártásvezető tárgyal, állapodik meg, valamint költségvetést gyárt és update-eli a változások alapján, tulajdonképpen mindketten ugyanúgy szerveznek, figyelnek, és információkat áramoltatnak a megfelelő emberek között. A gyártásvezető a költségvetésére figyel elsősorban, az első asszisztens pedig a tartható gyártási tervére, a diszpós könyvére, mely összefoglalja a szükséges apparátot minden részleg részéről, valamint a másod asszisztenssel közösen megírt napi diszpóra. Mindkettő pozícióhoz fontos a tapasztalat, precizitás és az a tudás, hogy tudj és szeress emberekkel bánni. Attól függ szerintem, hogy milyen pozíció felé megy el az ember, hogy mit szeretsz jobban; az excel-táblát és a telefonod, vagy a színészeket, rendezőket és a „tessék”-et.

Nincsenek súrlódások amiatt, hogy időnként esetleg összefolynak a hatáskörök?

Az első- és a másod asszisztens között nincs. Köztük pontosan lehet tudni, kinek mi a feladata. A jó másod- az első asszisztens keze alá dolgozik, a saját pozíciójának hatáskörében autonóm.

A harmadok és a P.A.-k között kijöhetnek félreértések abból, hogy ki mit csinál, és hogyan csinálja, emiatt lehetnek félreértések és összezörrenések. De hát ilyen ez, igazából súrlódások mindig vannak, de általában szépen elsimulnak ezek a problémák.

A kommunikáció is hierarchikus? Mindenki csak a közvetlen alatta lévővel beszél?

Nem, az első asszisztens mindenkivel beszél. Mikor P.A. voltam, volt, hogy többet beszéltem az első asszisztenssel, mint a másoddal vagy a harmaddal.

A Terápia jelenleg látható, 3. évadában másod asszisztensként dolgoztál. Pontosan mi volt a feladatod?

Ott nem díszletben voltam, hanem irodai másod asszisztensként dolgoztam. Ez alapvetően négy fő munkafázist jelentett, a több apró mellett. Amikor becsatlakoztam, azonnal a színész egyeztetéssel kezdtem, és nagyon kevés idő állt a forgatás kezdetéig rendelkezésünkre ahhoz, hogy egy végleges gyártási tervvel tudjunk elindulni. Az én feladatom volt leegyeztetni az összes szereplőt a színházaikkal, valamint ilyenkor az egyéb forgatási elfoglaltságaikat is egyeztetni kell két futó produkció között. Ezeket az infókat egy úgynevezett egyeztető táblában összesítjük, mely alapján az első asszisztens pontosan látja, hogy melyik színész mikor ér rá, vagy épp nem ér rá. Ez tudja megadni az alapját a gyártási tervnek. A Terápia abból a szempontból egy speciális produkció, hogy eszméletlen mennyiségű olvasó és színész próbára volt szükség. Először 4 fal között, azután pedig vagy a már elkészült díszletben, vagy ahol épp össze tudott ülni az adott szál rendezője és színészei. Folyamatos időhiánnyal küzdöttük, mivel minden színészünk nagyon elfoglalt volt. Ahogy közeledett a forgatási időszak, a gyártással leegyeztettük a napi diszpó formátumát, melyet onnantól kezdve 79-szer írtam meg a gyártási terv alapján az adott napokra. Ebben szerepel minden fontos információ a munkakezdéstől elkezdve (crew call), az ebédszüneten át, az adott napi színészek kezdési-végzési ideje, a felveendő jelenetek rövid leírása és timingja, a szükséges kellékek, a részlegek feladatai és természetesen a forgatás tervezett vége (wrap). Napi szinten pedig reggelente, illetve az átállások idején az úgynevezett beauty részlegben (smink, haj, ruha) felügyeltem azt, hogy a színészek időben elkészüljenek. Mind a Terápia alatt, mind a többi produkcióban tapasztaltam olyat, hogy vannak színészek, akik annak ellenére, hogy nincsenek bent a díszletben az átállások alatt, mégis pontosan tudják, mikor kell megjelenniük. Nem tudom, ez honnan jön, de van néhány színész, aki zsigerből tudja, hogy neki mikorra kell belépnie a díszletbe.

Ilyen tekintetben a macerás vagy a könnyű színészek vannak többségben a forgatásokon?

A színészekkel való kommunikáció nagyon különleges része a munkánknak. Ahhoz képest, hogy mennyi időt töltöttem színházban és színházcsinálással, nem gondoltam, hogy ennyit tanulhatok még a színészek lelkületéről. Ugyanis az asszisztens feladata, hogy betartsa és betartassa a napi forgatási menetet, mely, ha még rosszul hangzik is, de a színészekre is vonatkozik. Nehéz úgy sürgetni őket, hogy legyenek készen időben, miközben a színészek nem szeretik a feszültséget. Ha elkezded őket noszogatni, ott állsz a nyakukon, attól idegesek lesznek. Az egésznek van egy olyan pszichológiája, amiről korábban nem is gondoltam volna, hogy létezik. Amikor sikerül feszültségmentesen betartani a napi timingot úgy, hogy a színész nyugodtan és már a szerepre hangolva lép a díszletbe, az számomra siker. Fontos a jó hangulat, hiszen elképesztő melót csinálnak végig egy forgatás során, ami mind szellemileg, mind fizikálisan megterhelő. 79 nap, az 79 nap.

Az nagyjából két nagyjátékfilm forgatási ideje egyben.

Körülbelül igen, illetve valamivel talán több is. És mindezt ugye 1000 oldalas szövegekkel. Ráadásul itt hosszú snittek vannak, mivel a legtöbbször „csak” két ember beszélget. Egyszer felveszed az egyik, egyszer pedig a másik oldalt, persze utána nyilván vannak még közelik, egy-két extra beállítás, de azért a legtöbbször az van, hogy hét-nyolc, vagy akár tíz percet is egyben veszünk fel. Ez nem színház, hogy valami elmúlik, itt rögzítve van minden és a legkisebb hiba is látszódik. Ilyen hosszú ideig hibátlanul hozni egy karaktert, ennyi szöveggel, ilyen helyzetben, ebben az atmoszférában, úgy, hogy utána ahányszor kell, meg is tudd ismételni, nagyon komoly munka.

Mennyiben más ehhez képest a feladatod, ha másod asszisztensként díszletben vagy?

A Válótársak első- és második évadánál például végig díszletben voltam, mint másod. Reggel itt is én felügyeltem a beautyban a színészek elkészülését, és én voltam velük az átállások alatt is. Amíg az első ilyenkor a rendező és az operatőr körül mozog, addig a másod asszisztens legtöbbször a színészekkel van, őket terelgeti jobbra-balra. Ez is érdekes, mert neked tudnod kell, mi kell neki ahhoz, hogy jól tudjon teljesíteni. Ezzel óvatosan kell bánni. Ez mégiscsak egyfajta művészeti alkotás, aminek az alapja az, hogy a színész megfelelő állapotban legyen, a lehető legjobb és legkényelmesebb körülmények között, ami azt szolgálja, hogy ő teljesíteni tudja azt, amire hivatott. Nyilván nem lehet erőltetni a kémiát asszisztens és színész között, de elősegíteni igen. Mindezeken felül a díszletben a beállások, átállások alatt segítem a kommunikációt a részlegek között, intézem, amit kell, hogy eljussunk a színészes próbáig, majd rákészülünk a tényleges felvételre és eljutunk a klasszikus, mindenki számára ismerős „Tessék!” felkiáltásig.

Amit már a rendező mond, amikor minden készen áll?

Nem. Ez abszolút az első asszisztens feladata, leszámítva persze, hogy a rendező és operatőr engedélye kell a felvétel indításához. De hivatalosan ez a rendezőasszisztens feladata. Addig nem indul el és nem áll le felvétel, amíg ő erre nem kap és ad utasítást. Nyilván ez rendezői döntés, az asszisztens egyfajta tolmács szerepben van ilyenkor a stáb felé.

Sorozatok esetében nem ritka, hogy kettő, három, vagy akár még több rendezővel dolgoztok együtt. Nehezíti ez a munkát?

Ez is olyan, mint a színészek mellett. Fel kell venni minden egyes rendezőnek a tempóját és alkalmazkodni kell hozzájuk.

Számodra mennyire alkotás és mennyire ipar ez a munka?

Nagyon fontos, hogy szeressem ezt az egészet, másképp nem lehet lelkiismeretesen csinálni. Egy-egy forgatás alatt többet vagy a rendezőkkel, a stábbal és a színészekkel, mint a saját családoddal, így akarva-akaratlanul közel kerültök egymáshoz, így kevésbé van olyan érzése az embernek, hogy te most épp dolgozol. Barátságok, szerelmek születnek, úgy élünk, mint egy nagy család. Miután vége van a produkcióknak, mindig van egy üresség az emberben, hogy valami végleg elmúlt.  A Terápia pedig egyébként is egy varázslat. Nem tudom, lesz-e még valaha ilyen érdekes munkám, és már most sajnálom, hogy korábban nem voltam a részese. Bár így is rengeteg élmény ért, de aki végig benne lehetett, annak nyilván hatványozottan több volt ebből. A szemed előtt történnek olyan dolgok, amik a tévézésben mérföldkövek, vagy akár húsz-huszonöt év múltán is hivatkozási pontok lesznek. Mindemellett nekem a díszleten kívül is annyi jó élményem volt itt, hogy egy jó nagy zsákot teletömtem vele és szerintem még a nyugdíjas éveimben is ezeket fogom majd mesélni.

A legutóbbi, még adásba nem került munkád esetében, ahol a forgatás közben léptél elő első asszisztenssé, mi volt a leglényegesebb változás a munkádban?

A felelősség. Az első és a másod asszisztens között leírhatatlan nagy különbség van a felelősség tekintetében. Mindent az elsőn kérnek számon, mindenért ő felel, és mindenki őt nyaggatja mindennel. Meddig forgatunk, miért van túlóra, miért nincs kész az, miért maradt el ez, miért úgy lett meg amaz, szóval mindent. Az egész gyártás az első asszisztensre csúszik rá ilyenkor.

Milyen perspektívája lehet egy első asszisztensnek, aki nem akarja ezt csinálni egy egész életen át? Lehet például elsőből idővel rendező valaki?

Valaki egyszer azt mondta, mindig az a legrosszabb rendezőasszisztens, aki rendező akar lenni. Amíg nem láttam közelebbről ezt az egészet, addig szívesen dobálóztam a filmrendezési terveimmel is. Rendeztem színházban korábban, de annak kevés köze van a filmrendezéshez. Amíg nem tudtam, mi fán terem a filmes rendezés, eljátszottam a gondolattal, mióta benne vagyok, ki nem merem ejteni a számon. Annyit kell még ehhez tanulni… Persze nyilván azt mondom, hogy szeretnék majd egyszer rendezni, de az biztos, hogy ez nem mostanában lesz. Ahhoz még nagyon kis Vuk vagyok, hogy ilyenekről egyáltalán csak ábrándozzak is. De egy biztos, lehet ezt hosszútávon is csinálni, s bár sok áldozattal jár a magánélet tekintetében, de megéri.

Tudod már, mi lesz a következő nagyobb munkád?

A héten lesz egy reklámfilm forgatásom, azzal zárom az idei évet, jövőre pedig két projekt lóg a levegőben, de igazából mi azt sosem tudjuk előre, hogy valójában mikor-miben fogunk dolgozni.