Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmarchívum magazinja

Halló Kapolcs, Hello Wood

ksözönjük a Hello Wood szervezőinek a fotót!
 
Nem sajtóhiba: nem Hollywood elírása történt. A kettő nem azonos, ahogy a kapolcsi Művészetek Völgye és a vizuális kultúra sem.  A 25. fesztiválon (2015. július 24 – augusztus 2) sem volt az - bár akadtak bíztató jelek, és mi ezekre „fókuszálunk”most. SZEMLE

 A Hello Wood egy nemzetközi projekt, az urbanizáció visszafordításán, a falu újraélesztésén munkálkodik - ez a jelmondata. Fából, furnérlemezből építenek fiatal építészek település- illetve faluszerkezeteket: közösségi épületeket, templomot, játszóteret, mozit. Ez a látvány fogadta a 77-es úton a kapolcsi fesztiválra érkezőt a vigántpetendi/ csórompusztai bekötő-útnál. Már az értékelhető, hogy nem szokványos székelykaput „Isten hozott” felirattal látni.           Az út egyik oldalán, a volt kukoricás mezőn a faváz templom, a másik felén, a dombon a régi, kőből emelt falusi templom - különbségeik ellenére harmonizáltak egymással, a tájjal. A falu polgármestere, Nemoda István más szavakkal, de ugyancsak az újraélesztés szükségességéről beszélt: hogy a szerkezet lebontása után ők töltik meg emberekkel a közösségi épületet, akiket a kulturális rendezvények, filmvetítések, beszélgetések vonzanak. A hagyományok felélesztése is fontos szerephez jut majd: szüreti felvonulás, stb.

A fesztivál idején működött a fából ácsolt mozi, ahol esténként nem hollywoodi, hanem tematikus, aktuális filmeket vetítettek, melyeket elsősorban a Kortárs Építészeti Központ biztosított: az indiai Mumbay-nagyváros nyomás alatt a megapolisz életéről; a caracasi toronyházról (Torre David).  Ott jártunkkor Nagy Dénestől a Másik Magyarországot és egy olasz dokumentumfilmet mutattak be (Otthonom Mutonia). Mivel Nagy filmjéről a Filmkultúrában is olvashattak többször is, csak röviden foglaljuk össze: Mezőszemere, egy vegetáló, halódó falu életét mutatja be Bukta Imre festő, visszaköltöző művész szavaival és alkotásain keresztül; mellette főleg helyi fiatalok beszélnek kilátástalan helyzetükről.  Ellenpéldája az olasz film, amely bemutatja hogyan lesz a Bologna melletti posztindusztriális sivatagból élhető hely, ahova Amerikából is érkeznek „hobók”, és otthonukká válik a terület. Van, aki családostól érkezik, s a gyerekek nem válnak koldulóvá, vademberekké, saját oktatást szerveznek. Van, aki az erodált dolgokat újraéleszti, van, aki a roncsokból műalkotást csinál. A film egyik főszereplője az a nő, aki a milánói divatvilágot, az üres életét hagyva hátra itt találja meg önmagát. Nemcsak a környezetet alakítják át, maguk is átmennek egy változáson, emberi kapcsolatok jönnek létre, közösséggé formálódnak. A film vége azonban kafkai: a hatóság kiürítteti a területet, s arra kötelezi az ott élőket, hogy az „eredeti állapotot” állítva vissza, hagyják el a területet.   

Mi is elhagyjuk a modell falut, azt remélve, hogy folytatódnak a hasonló vizuális élmények. Kapolcsra érve a fő utcai Fesztiválközponttal szemben nyíló köz sarkán a Kossuth utca 51, a sárga épület, a kortárs művészet háza. Galántai György Klaniczay Júliával 15 éve működteti. Galántai a hetvenes évek neoavantgárd markáns alakja. Nevéhez fűződik a balatonboglári kápolna műterem, majd az Artpool kutatóintézet megalapítása, a hazai kortárs művészet elszigeteltsége, információhiánya feloldására; másrészt a tiltott, nyilvánosságot nem kapott művészeti események dokumentálására. Az eredetileg illegális avantgárd művészeti archívumot Budapesten hozták létre, a kilencvenes években megvették és felújították Kapolcson ezt a házat, s minden évben más anyagot mutatnak be. 2015-ben a 80 éves francia fluxus művész, Ben Vautier budapesti performanszának videofelvételét látni. Vautier meghökkentő mondatai fogadnak a bejáratnál: „A művészet csapda. A művészet felesleges, térjenek haza.” Van, akit ez visszatart, másokat nem. Benn a falakon fotók, Tot Endre portrésorozata, mindenkin azonos baseball sapka, nemzetiszín csíkkal „Talpra magyar avantgárd!” felirattal. Mellette Galántai: Új hullám című uv. festménye purhabbal, neonnal, mozgó lézerfénnyel, valamint digitális képsorozata művészbélyegekből: „A pénzre váltás művelete”. Alkotói szándéktól függetlenül is lehet aktuális értelmezése a műnek. A multimedialitás jegyében - és a multiszenzoralitás alapján - Yoko Ono effektusait lehetett hallani a bejáratnál hangfüggönyként, amit elnyomott a többi külső zenei forrás, mert 2015-ben a zene kiemelt szerepet kapott a fesztiválon. Ennek köszönhetően Kulka János előadóestje majdnem hallhatatlan lett, pedig partnere jó torkú énekesnő.  Esténként Galántai pedig fluxus filmeket vetített a szomszéd épület pajtájában - azóta sikerült megvenni - „nagykarcsi titokzatos garázsával, kultikus munkaeszközeivel” tervezik bővíteni az Alternatív Művészeti Teret. (Ahova kitelepülve 2016-ban szabadtéri táblaköltészetet a haikutól a képversig digitális költeményeket mutatnak be, s más műveket.)  Tanulságos jelenet volt, mikor a sárga Művészház előtt vonuló család gyerektagja megállt, érdeklődve bámulta a homlokzatán a molinókat, képeket, feliratokat, fülelve a hangokra, de apja türelmetlenül elrángatta. A gyereket érdekelte a szokatlan, apját zavarta. Hitelesítenek egy másik feliratot: „Az ént, az egót kell megváltoztatni, hogy a művészet megváltozzon”.

A látottak alapján ez valóban szokatlan lett Kapolcson, mint a Hello Wood is vagy a Design Terminál udvar. Fabódékkal, ácsolt szerkezetű árus helyekkel ugyan tele volt a falu – nem csak a patakparton - de amivel megtöltötték az többnyire a vásári színvonalat hozta: giccs, gagyi - utóbbi népművészetbe, képzőművészetbe bújtatva, leplezve.  A központi buszmegállónál évek óta kiállított akvarell festmények - egy grafikus ismerős szerint a megélhetési bűnözés kategóriájába tartoznak. A „kastélyban” látott nemzetközi fotókiállítás anyaga a Dunáról 10 évvel korábban készült. 2015-ben már frissebbek a képek, a Kommunikációs Főiskola fotós diákjai készítették a kapolcsiakról: hétköznapon, ünnepen. Érezni rajtuk a műviséget: a tanári hatást és a beállítottságot. Pedig a falubeliek is szeret(né)nek ünnepelni, örülni a maguk módján. Továbbmenve, a taljándörögdi elágazáson túl, a korábbi „Palyaudvar” oldalán, a Kávézó pajtájában feltűzött fotók a fesztivál múltját idézik, s egy itt forgatott filmről is szó esik. Kár, hogy a filmet nem látni, s hogy mikor vetíthetik, arról nincs tájékoztatás, senki sem tudja. (Pedig hogy lenne erre is „kereslet”, azt a Design Terminálban tartott animációs filmesték, délutánok iránti érdeklődés is igazolhatná. Ahol napközben pedig két MOMÉ-t végzett lány tanít gyerekeket animáció készítésre.)

Harminc éve ezen a vidéken forgatott filmet egy fiatal zeneszerző Támad a szél címmel. Nem kompenzálásként, pótolni a tehetséget - azzal rendelkezett -, hanem kísérletként. Akkor a Balázs Béla Filmstúdió nyitva állt a társművészetek fiatal, kísérletező képviselői, így a zeneművészek előtt is - Vidovszky László: Aldrin-ja példázza. Márta Istvánt megfogta a szép táj.  Zenemű komponálásánál nehezebbre vállalkozott. A kulturális javak egyenlőtlen elosztásán akart változtatni, mikor e völgybe elhozta a művészeket, művészeteket, ha előbb napokra is. A 25 év alatt változtak a művészetek - ebből itt egyre kevesebb érzékelhető, mert változott a kultúra felfogása, pozíciója. Az akkori avantgárd mára derriére-gard/utóvéd lett...

Ma is vannak völgybarátok a fent említetteken kívül, akik tenni is akarnak a fesztivál művészi színvonaláért, mint Buda Géza. Saját portáján tervez kiállítást Koncz Csaba képeiből, ő a hatvanas évek fiatal progresszív fotósainak egyik „nyelvújítója”, Lőrinczy György, Nagy Zoltán mellett.

Ami biztos: 2016-ban július 22 és 31 között tartják a fesztivált és akkor is lesz Hello Wood falu Vigándpetendnél.

 

 

Címkék

Jeff Nichols, forgatókönyv, doku, Love story, Maya Forbes, építészet, , Jancsó, Retro noir, Díjak, Forgalmazói filmnapok, krimi, Történelmi magánügyek, Titanic Filmfesztivál, magyar sorozat, HBO GO, Kvíz, Gauder, bagoly, Ukrán film, 2. Magyar Filmhét, zene, Kincsem, Vígjáték, cikk, 60-as évek, Tudományos filmek, Magyar Kultúra Napja, Észt filmhét, Guinness, Jeles, A hetedik Star Wars film, Akadálymentesen, Artmozik éjszakája, Készülő film, fantasy, Wegerer, monográfia, finn filmnapok, Magyar film fesztiválszereplés, Televízió, Inkubátor, Ősz Gábor, Titanic 2017, Diplomamunka, Bertolucci, halálhír, Cigánygyilkosságok, Cseh Tamás, Felújított filmek, KAFF 2017, ELTE, Tárlat, Szépművészeti, Hajdu Szabolcs, Örökmozgó, popzene, olasz film, Uránia, rassz, Carrie Fisher, Aranyélet 2., diplomafilmek, Dokumentumfilm, Herczeg Attila, Művészetek Völgye, thriller, Magyar Nemzeti Galéria, Antal Nimród, farkasember, Horror, Almodóvar, Valentino, Oscar, Cinefest 2016, Tóth Barna, Gólem, Török Ferenc, Greengrass, szörnyek, jelölés, western, Filmrendező, Kino, Cannes, Filmhét, Wajda, francia film, Aranyglóbusz, babona, filmtörvény módosítás, Jelenidő, expresszionizmus, sorozat, Kaszkadőr, Szolnok, MaNDA DVD, Netflix, Verzió, Anilogue, dán, 1920, Interjú, Anilogue 2016, Beatles, Filmtörténet, Filmalap, Oscar-jelölt, Transz, Berlinale, Titanic, Röhrig Géza, The Affair, Amrita Sher-Gil, Elek Dóra, HBO, filmkritika, Filmnapok, animáció, Dyga Zsombor, vámpír, Boyle, Tiszta szívvel, Amszterdam, Fliegauf, Mark Ruffalo, báb, Sopsits, német film, Visszanéző, Filmalap-Filmarchívum, Cseh filmek, Sára Sándor, Cassell, Kultfilmek, Csányi Sándor, Kormákur, DVD bemutató, Pixar, új magyar film, Tábor, Bill Condon, LuMu,